Fejezet 14

Amit nézve nem látsz

视之不见名曰夷,听之不闻名曰希,搏之不得名曰微。此三者不可致诘,故混而为一。
其上不皦,其下不昧,绳绳不可名,复归于无物。是谓无状之状,无物之象,是谓惚恍。
迎之不见其首,随之不见其后。执古之道,以御今之有。能知古始,是谓道纪。
Amit nézve nem látsz, azt nevezzük egyenletesnek. Amit hallva nem hallasz, azt nevezzük ritkának. Amit fogva nem fogsz, azt nevezzük parányinak. Ezt a hármat nem lehet firtatni, ezért összeolvad eggyé. Felső része nem fényes, alsó része nem sötét. Folyamatosan hömpölyög, nem lehet megnevezni, és visszatér a semmihez. Ez a forma nélküli forma, a tárgy nélküli kép – ezt nevezzük homályosnak. Szemből nem látod az elejét, hátulról nem látod a végét. Tartsd meg az ősi Út-t, hogy urald a jelen létet. Aki ismeri a régi kezdetet, az ismeri az Út fonalát.

Mély elmélkedés

Miről szól ez a fejezet?

A fejezet az Út megfoghatatlan természetét írja le: nem érzékelhető a szokásos módon, mégis mindenben jelen van. Az ősi bölcsesség megőrzése segít eligazodni a jelenben.

Hogyan kapcsolódik hozzám?

Sokszor csak a kézzelfogható dolgokra figyelek, pedig az élet mélyebb rétegei láthatatlanok. Ez a fejezet arra tanít, hogy a csendben, a láthatatlanban is van rend és irányítás. Ha megnyugszom, észrevehetem a finom összefüggéseket.

Mit tegyek ma?

Ma szánjak öt percet arra, hogy csendben üljek, és figyeljem a lélegzetem. Ne próbáljak semmit elérni, csak legyek jelen. Este pedig jegyezzek fel egy olyan pillanatot, amikor az út láthatatlanul is vezetett.

Kapcsolódó fejezetek

Az én elmélkedésem

Mit inspirál benned ez a fejezet? Hogyan alkalmazod?

Kérdezd Laotzut erről a fejezetről Teljes beszélgetés →