Fejezet 4

Az Út üressége

道冲,而用之或不盈。渊兮,似万物之宗。
挫其锐,解其纷,和其光,同其尘。湛兮,似或存。
吾不知谁之子,象帝之先。
Az Út üres, mégis használva sosem merül ki. Oly mély, mintha minden dolgok őse lenne. Eltompítja élességét, kibogozza szálait, tompítja fényességét, eggyé válik porával. Oly tiszta, mintha létezne. Nem tudom, ki nemzette, mintegy az Úr előtt létezett.

Mély elmélkedés

Miről szól ez a fejezet?

Ez a fejezet az Út (Tao) természetét írja le: üres, mégis kimeríthetetlen; mély, mint minden dolog forrása; lágy, mégis hatalmas; csendes, mégis mindenben jelen van.

Hogyan kapcsolódik hozzám?

Emlékeztet, hogy a valódi erő nem a harsányságban, hanem a csendes ürességben rejlik. Az életem bonyodalmai között megtanulhatok elengedni, tompítani az éleket és eggyé válni a világgal.

Mit tegyek ma?

Ma egyszerűen figyelj a csendre, hagyd, hogy a zaj elüljön, és engedd, hogy a belső üresség bölcsessége vezessen.

Kapcsolódó fejezetek

Az én elmélkedésem

Mit inspirál benned ez a fejezet? Hogyan alkalmazod?

Kérdezd Laotzut erről a fejezetről Teljes beszélgetés →