Fejezet 15

A régi bölcsek

古之善为士者,微妙玄通,深不可识。夫唯不可识,故强为之容:
豫兮若冬涉川,犹兮若畏四邻,俨兮其若客,涣兮若冰之将释,敦兮其若朴,旷兮其若谷,混兮其若浊。
孰能浊以静之徐清?孰能安以久动之徐生?保此道者不欲盈。夫唯不盈,故能蔽而新成。
A régi bölcsek finomak, titokzatosak, mélyen áthatóak, és felismerhetetlenek. Mivel felismerhetetlenek, ezért csak külsőleg írhatjuk le őket: Óvatosak, mint aki télen patakon kel át. Tartózkodóak, mint aki a négy szomszédtól fél. Ünnepélyesek, mint a vendég. Felengednek, mint a jég, amely olvadni kezd. Egyszerűek, mint a faragatlan fa. Tágasak, mint a völgy. Keverednek, mint a zavaros víz. Ki képes a zavarost lecsendesíteni, hogy lassan kitisztuljon? Ki képes a nyugalmat hosszan mozgatni, hogy lassan életre keljen? Aki ezt az Út-t őrzi, nem kíván teljességet. Mert nem teljes, ezért elhasználódva is megújul.

Mély elmélkedés

Miről szól ez a fejezet?

A fejezet a régi mesterek tulajdonságait mutatja: alázat, óvatosság, egyszerűség, nyitottság. A bölcs nem ragaszkodik a tökéletességhez, ezért képes állandó megújulásra.

Hogyan kapcsolódik hozzám?

A modern világban gyakran a teljesítmény és a tökéletesség hajszolása jellemző. Ez a fejezet felszabadító: nem kell mindent tudnom, nem kell mindent irányítanom. Az alázat és a nyitottság termékenyebb talaj, mint a görcsös akarás.

Mit tegyek ma?

Ma válasszak egy olyan helyzetet, ahol általában erőltetem a dolgot, és engedjek el belőle. Legyek olyan, mint a zavaros víz: hagyjam, hogy leülepedjen. Este gondoljak egy olyan területre az életemben, ahol a hiányosság lehetőség a növekedésre.

Kapcsolódó fejezetek

Az én elmélkedésem

Mit inspirál benned ez a fejezet? Hogyan alkalmazod?

Kérdezd Laotzut erről a fejezetről Teljes beszélgetés →