Fejezet 25

A Nagy Út

有物混成,先天地生。寂兮寥兮,独立不改,周行而不殆,可以为天下母。
吾不知其名,字之曰道,强为之名曰大。大曰逝,逝曰远,远曰反。
故道大,天大,地大,王亦大。域中有四大,而王居其一焉。
人法地,地法天,天法道,道法自然。
Van valami, káoszban született, a menny és föld előtt létezett. Oly csendes és üres, egyedül áll és nem változik, mindent körbejár, de nem fárad el; a világ anyja lehet. Nem ismerem a nevét, jelölöm hát Útnak, erőltetve nevezem Nagynak. Nagy, ezért tovatűnik, tovatűnik, ezért távolodik, távolodik, ezért visszatér. Így hát az Út nagy, a menny nagy, a föld nagy, és a király is nagy. A birodalomban négy nagy van, s a király ezek egyike. Az ember a földet követi, a föld a mennyet követi, a menny az Utat követi, az Út önmagát követi.

Mély elmélkedés

Miről szól ez a fejezet?

Ez a fejezet az Út (Tao) természetét írja le: a mindenség előtt létező, önmagától való, körforgásban lévő alapelvet, amelyből minden származik. Az ember, a föld és a menny is ezt a rendet követi, és a király (uralkodó) is ennek része. A lényeg: a természetesség (önmagát követés) a legfőbb törvény.

Hogyan kapcsolódik hozzám?

Az életemben ez arra emlékeztet, hogy a külső elvárások és mesterséges rendszerek helyett bízzak a természetes folyamatokban. A saját belső iránytűm, a 'természetesség' lehet a legjobb vezetőm, nem pedig a külső kényszerek.

Mit tegyek ma?

Ma figyelj meg egy természetes folyamatot (pl. naplementét, szél fújását) anélkül, hogy irányítani akarnád. Engedd, hogy csak legyen, és tanulj belőle.

Kapcsolódó fejezetek

Az én elmélkedésem

Mit inspirál benned ez a fejezet? Hogyan alkalmazod?

Kérdezd Laotzut erről a fejezetről Teljes beszélgetés →