Fejezet 22

A hajlás teszi teljessé

曲则全,枉则直,洼则盈,敝则新,少则得,多则惑。
是以圣人抱一为天下式。不自见故明,不自是故彰,不自伐故有功,不自矜故长。
夫唯不争,故天下莫能与之争。古之所谓曲则全者,岂虚言哉!诚全而归之。
A hajlás teszi teljessé, a görbeség egyenessé, az üresség beteljesül, a kopottas megújul, a kevés gyarapodik, a sok zavart szül. Ezért a Bölcs az Egységhez ragaszkodik, s a világ mértékévé válik. Nem mutogatja magát, ezért világos; nem igazolja magát, ezért ragyog; nem dicsekszik, ezért van érdeme; nem kérkedik, ezért vezető. Mivel nem verseng, senki a világon nem versenyezhet vele. A régiek mondása: 'A hajlás teszi teljessé' – nem üres szó! Bizony, a teljesség visszatér hozzá.

Mély elmélkedés

Miről szól ez a fejezet?

Ez a fejezet a látszólagos gyengeségben rejlő erőről szól. A hajlás, alázat és önkorlátozás nem gyengeség, hanem a bölcsesség útja, mely teljességet és harmóniát hoz. Aki nem verseng, az nyer igazán.

Hogyan kapcsolódik hozzám?

A mindennapokban gyakran érzem a kényszert, hogy bizonyítsak, versenyezzek, vagy előtérbe helyezzem magam. Ez a fejezet arra emlékeztet, hogy a valódi erő a csendben, az alázatban és az önátadásban rejlik.

Mit tegyek ma?

Ma egy olyan helyzetben, ahol általában versengenék vagy bizonygatnám magam, szándékosan lépjek hátra, és figyeljem, hogyan oldódik meg a dolog erőfeszítés nélkül.

Kapcsolódó fejezetek

Az én elmélkedésem

Mit inspirál benned ez a fejezet? Hogyan alkalmazod?

Kérdezd Laotzut erről a fejezetről Teljes beszélgetés →